Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


17. A kígyó

2010.04.11

17. A kígyó


      Ha az ember mindenáron szellemes akar lenni, megesik, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Én sem voltam egészen szavahihető, amikor a lámpagyújtogatókról beszéltem. Így aztán félő, hogy hamis fogalmat adok bolygónkról azoknak, akik nem ismerik. Az emberek ugyanis igen-igen kevéske helyet foglalnak el a Földön. Ha a Föld kétmilliárd lakosa kissé szorosabban egymás mellé állna, olyasformán, mint például egy futballmeccsen, könnyen elférne egy húszezer négyzetméternyi téren. Az egész emberiséget össze lehetne zsúfolni a Csendes-óceán legparányibb kis szigetére.
     A fölnőttek ezt persze nem hinnék el. Ők igen nagy helyet tulajdonítanak maguknak. Azt képzelik magukról, hogy tekintélyesek, akár a majomkenyérfák. Föl lehet szólítani őket: tessék, számoljanak. Ez tetszeni fog nekik, mert imádják a számokat. De ne vesztegessétek az időtöket ilyen föladatra. Fölösleges. Inkább higgyetek nekem.
     A kis herceg tehát, amint földet ért, alaposan meglepődött, hogy egy teremtett lelket sem lát. Már-már attól félt, elvétette a bolygót, amikor a homokban megmozdult előtte egy holdszínű gyűrű.

     - Jó éjszakát! - mondta a kis herceg, csak úgy találomra.
     - Jó éjszakát! - felelte a kígyó.
     - Melyik bolygóra estem? - kérdezte a kis herceg.
     - A Földre, Afrikában - felelte a kígyó.
     - Ó... Hát senki sincs a Földön?
     - Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy - mondta a kígyó.
     A kis herceg leült egy kőre, és szemét az égre emelte.
     - Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk... De milyen messze van!
     - Szép csillag - mondta a kígyó. - Mit keresel itt?
     - Nézeteltérésem támadt egy virággal - mondta a kis herceg.
     - Hajaj! - mondta a kígyó.
     És sokáig hallgattak.
     - Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
     - Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.
     A kis herceg hosszasan szemügyre vette.
     - Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam...
     - De bármilyen király ujjánál hatalmasabb - mondta a kígyó.
     A kis herceg elmosolyodott.
     - Nem mondhatnám, hogy nagyon hatalmas vagy, hiszen még lábad sincs... utazni se tudsz.
     - De nincs az a hajó, amelyik messzebbre bírna vinni, mint én - mondta a kígyó.
     Azzal, mint egy aranypánt, a kis herceg bokájára tekeredett.
     - Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek, ahonnét származik - mondta. - Te azonban tiszta vagy, és egy csillagról jöttél.
     A kis herceg nem felelt.
     - Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön, hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én...
     - Ó! - mondta a kis herceg. - Értem, nagyon is értem. De miért beszélsz mindig rejtélyekben?
     - Valamennyit megfejtem - mondta a kígyó.
     És hallgattak utána tovább. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.