Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


20. A rózsakert

2010.04.11

20. A rózsakert


      Egy szép napon aztán, miután sokáig vándorolt homokon, sziklákon, havon keresztül, a kis herceg végre rábukkant egy útra.
     És az utak mind az emberekhez vezetnek.
     - Jó napot! - mondta.
     Virágzó rózsakert előtt állt.

     - Jó napot! - mondták a rózsák.
     A kis herceg csak nézte őket. Mind olyanok voltak, mint a virágja.
     - Kik vagytok? - kérdezte meghökkenten.
     - Rózsák vagyunk - felelték a rózsák.
     - Ó! - mondta a kis herceg.
     És nagyon boldogtalannak érezte magát. Neki a virágja azt mesélte, hogy sehol a világon nincsen párja; és most ott volt előtte ötezer, szakasztott ugyanolyan, egyetlen kertben!
     "Hogy bosszankodnék, ha látná! - gondolta. - Iszonyatosan köhécselne, és úgy tenne, mint aki a halálán van, csak hogy nevetségessé ne váljék. Nekem pedig úgy kellene tennem, mintha ápolnám; különben még valóban meghalna, csak hogy megszégyenítsen..."
     És utána még ezt gondolta: "Azt hittem, gazdag vagyok, van egy párjanincs virágom; és lám, nincs, csak egy közönséges rózsám. Ezzel meg a három térdig érő vulkánommal, melyek közül az egyik talán egyszer s mindenkorra kialudt, igazán nem vagyok valami híres nagy herceg..."
     Lefeküdt a fűbe, és sírni kezdett.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.