Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. Te is az égből jöttél

2010.04.19

3. „Te is az égből jöttél?”


     Hosszú időbe tellett, míg megértettem, honnét jött. A kis herceg ugyanis engem elhalmozott kérdésekkel, az enyéimet azonban mintha meg se hallotta volna. Lassanként, véletlenül elejtett szavakból tudtam meg, amit megtudtam. Így mikor először látta meg a repülőmet (nem rajzolom le: repülőgépet rajzolni az én számomra túl fogas föladat volna), azt kérdezte:
     - Hát ez meg mi a szösz?
     - Ez nem szösz. Ez repül. Repülőgép. Az én repülőgépem.
     Szinte hetvenkedtem neki azzal, hogy repülök.
     - Hogyan?! - kiáltott föl. - Az égből pottyantál le?
     - Igen - feleltem szerényen.
     - Hát ez furcsa...
     És fölkacagott, gyöngyöző kacagással; ez határozottan bosszantott. Megkívánom, hogy komolyan vegyék a szerencsétlenségeimet.
     - Szóval te is az égből jöttél? - tette hozzá. - Melyik bolygóról való vagy?
     Mintha hirtelen fény világította volna meg rejtélyes jelenlétét.
     - Eszerint egy másik bolygóról való vagy? - szegeztem neki a kérdést.
     Nem felelt. Csak a fejét csóválta lassan, és a repülőmet nézte.
     - Igaz, ezen nem jöhetsz valami messziről...
     És hosszas töprengésbe merült. Aztán elővette zsebéből a bárányomat, és kincse szemlélésébe mélyedt.
     Képzelhetni, hogy izgatott ez az elharapott vallomás a "másik bolygóról". Próbáltam hát többet is megtudni.
     - Honnét jöttél, emberkém? Hol van az az "odahaza"? Hová akarod magaddal vinni a bárányomat?
     Tűnődve hallgatott, aztán azt mondta:
     - Az a jó ebben a ládában, amit adtál, hogy éjszakára háznak is megfelel neki.
     - Persze, persze. Ha jó leszel, kötelet is adok, amivel megkötheted. Meg egy karót.
     Ajánlatom szemlátomást meghökkentette a kis herceget.
     - Megkötni? Milyen ostoba ötlet!
     - De ha nem kötöd meg, elkószál, elvész...
     Kis barátom erre megint fölkacagott.
     - Elkószál? Hová?
     - Mit tudom én. Az orra után...
     A kis herceg elkomolyodott.
     - Annyi baj legyen. Hiszen nálam odahaza olyan kicsi minden... - És mintha egy kis szomorúság bujkált volna a hangjában, ahogy hozzátette: - Nem valami sokáig mehet az orra után az ember... 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.