Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. A naplemente

2010.04.16

6. A naplemente


     Így aztán, hercegecském, apránként megértettem szomorú kis életedet. Sokáig nem volt egyéb szórakozásod, mint a naplementék szelíd szépsége. Ezt az újabb részletet negyednap reggel tudtam meg, amikor azt mondtad:
     - Nagyon szeretem a naplementéket. Gyerünk, nézzünk meg egy naplementét...
     - De ahhoz várni kell...
     - Várni? Mit?
     - Hát hogy lemenjen a nap.
     Először meglepetés látszott az arcodon, aztán nevettél egyet magadon.
     - Folyton azt hiszem, hogy otthon vagyok! - mondtad.
     Nos: mikor az Egyesült Államokban dél van, Franciaországban köztudomásúlag éppen lemegy a nap. Az embernek elég lenne egyetlen szempillantás alatt Franciaországban teremnie, hogy napnyugtát lásson. Ehhez azonban Franciaország, sajnos, túlságosan messze van. Neked viszont, a parányi bolygódon, egyéb sem kellett, mint pár lépéssel odébb húznod a székedet. S annyiszor láttad a naplementét, ahányszor csak akartad...

     - Volt egy nap, amikor negyvenháromszor láttam lemenni a napot!
     Kisvártatva hozzátetted:
     - Tudod, az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket...
     - Hát annyira szomorú voltál azon a negyvenháromszoros napon?
     Erre azonban a kis herceg nem felelt. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.